19 helyett 91 ezret ad ki a bankautomata...

Ez veled is előfordulhat!

Az úgy kezdődött, hogy kellett egy öltönykabátot vennem és nem tudtam, hogy a boltban elfogadnak-e hitelkártyát. - írja Sándor a saját blogján. Az öltönyök akciósan 10.000 forintba kerültek, ezért akartam kivenni 19 ezret. De az automata 91-et adott ki...

Volt már baj ezzel az automatával. A múlt héten 20 helyett 10-et adott ki, az egyik tízest elnyelte. Az ügy folyamatban van, talán visszakapom a tízesemet. A lényeg annyi, hogy nem csodálkoztam a dolgon. Persze az is lehet, hogy rosszul ütöttem be és tényleg 91-et kértem. Mivel siettem, eltettem a 91 ezret és rohantam az öltönyboltba.

Hogy ad ki az automata 91 ezret? Nos, kiad 4 darab húszast, 1 darab tízest és 1 darab ezrest. Az öltönyboltban volt is nekem tetsző öltönykabát és mivel nyakkendőt is vettem hozzá, az egyik húszassal fizettem. A boltos hölgy nagyon kedves volt és még meg is nézte, milyen szép lett az új húszezres.
Fogtam az öltönyt és mentem a dolgomra. Amikor aztán úgy 2 óra múlva lett 5 percem, azért csak felhívtam az OTP-t, hogy a dolgot tisztázzuk. Némi kapcsolgatás után el is jutottam egy élő emberhez, aki egy másik élő emberhez kapcsolt és alig 10 perces várakozás után - na meg Anyja neve 3 példányban bediktálása után - a hölgy meg is tudta nézni azt, hogy az automata mit könyvelt le.

(Zárójelbe: a múlt hónapban SMS-ekre az OTP levont 5600 azaz ÖTEZERHATSZÁZ forintot. Nem írtam félre, tényleg ennyit. Ezen felbuzdulva letiltottam az SMS szolgáltatást és a Smartbank alkalmazásban nézegetem az egyenlegemet. De a pénzkivételt csak később, többnyire másnap könyvelik le, így ha nem tudja az ember pontosan, hogy mennyi pénze volt, akkor nem látja az egyenlegből, hogy az utolsó tranzakció mennyit vont le. Persze nekem gyanús volt, hogy 91-et biztosan nem, de inkább nem hagyatkoztam az emlékeimre. Csak annyit még, hogy 2017-ben egy akkora banknak, mint a Zótépé, meddig tartana megírni egy szoftvert, ami e-mailre küldi a tranzakciókat? A g-mail korában ez sima ügy, az e-mail ugyanolyan hamar megérkezik, mint az SMS. Csak ingyen van. A banknak is, de főleg nekem. Na, mindegy! Zárójel vége.)

Szóval a hölgy megnézte nekem és azt látta, hogy az automata 19 ezret adott ki. Ekkor mondtam a hölgynek, hogy ami nem az enyém, azt azért visszaadnám. Volt annyira rutinos, hogy arra megkért, hogy nézzem meg jól a pénzeket, amit a gép kiadott. Megnéztem és ekkor láttam, hogy nem húszezresek, hanem kétezresek vannak a zsebemben. Most változott a kétezres és ezért kevertem össze a húszezresekkel. A hölgynek mondtam, hogy a hívásom ezek szerint tárgytalan.
Viszont akkor az öltönyért 2000 forintot fizettem, amiből visszakaptam 10.000,- azaz tízezer forintot. Az öltöny tehát mínusz nyolcezrembe került. Azaz, nekem fizettek nyolcezret azért, hogy hozzam el.

És itt vége is lehetne a történetnek, ha nem lennék becsületes.
De az vagyok és remélem, ezzel nem vagyok egyedül. Még csak nem is dicsekedni akarok ezzel, mert ez nem érdem, hanem alap. Alapvetőnek gondolom ugyanis, hogy az ember nem csapja be a másikat. Tudom, hogy többen baleknak fogtok nézni, de én azonnal hívtam a boltot, ahol is a hölgy vette fel, akinek mondtam, hogy pár órája voltam nála öltönyt vásárolni.
Emlékezett rám és arra is, hogy becsapta magát egy kétezressel.
Tehát nem azt mondta, hogy én becsaptam. Ez már egyfajta emberi nagyság, amire csak felnézni tudok.
Gyorsan biztosítottam arról, hogy amint lehet, viszek neki egy igazi húszezrest, ez meg is történt még délután.
Mint kiderült, nem sokkal a távozásom után mutatta a főnökének, hogy milyen az új húszezres és akkor döbbent rá, hogy egy nullával kevesebb van rajta.

Gondolom, ilyenkor azért az emberben egy világ dőlhet össze. Mert ugyebár bejött egy fiatalember, akivel kedves volt, akit körülugrált (megmutatott vagy 30 nyakkendőt), majd ez a fiatalember mosolyogva és udvariasan átverte 18.000,- forinttal.
Gyanítom azt is, hogy ezt a 18 ezrest a fizetéséből a hónap végén levonnák. 18.000,- forint ráadásul olyan összeg, amit már mindenki megérez, de egy bolti eladó mindenképpen.
És mindez látszott is rajta.
És a megkönnyebbülés is, amikor a 2 darab régimódi tízezrest odaadtam, nagy elnézéskérések közepette.
Természetesen a hálát próbálták volna kifejezni, így maga a boltvezető akart nekem adni egy nyakkendőt, majd amikor nem fogadtam el, a hölgy ajánlott fel nekem 10% kedvezményt a következő vásárlásomból.

De nekem ez nem kellett.
Sőt, szerintem nekem kellene valamit felajánlani azért, mert egy hányaveti segg vagyok és nem vagyok képes - már sorozatosan - odafigyelni arra, amit csinálok. Persze az sem mentség, hogy az OTP automatából én még soha nem vettem ki húszezrest (mindig töredékösszeget veszek ki, hogy legyen nálam apró, azaz jellemzően 9000 vagy 19.000 forintot) és így a húszezressel én nagyon ritkán találkozom, így mivel a kiadott pénz nem olyan volt, mint az általam ismert 2000 forintos, és a darabszám is stimmelt, az agyam automatice azt látta, amit szerettem volna látni.
Az is egy szerencsétlen egybeesés, hogy ha kiveszel 19 ezret, azt ugyebár úgy kapod meg, hogy 1 tízezres, 4 kétezres és 1 ezres. 91 ezernél meg ugyebár 1 tízezres, 4 húszezres, 1 ezres. Azaz még a darabszám, azaz a bankók száma is stimmel.
Akárhogy is van, én hibáztam és miattam volt ennek az egyébként kedves, türelmes hölgynek 4 kellemetlen órája.

A lényeg mégsem ez.
A lényeg a következő: először is úgy tűnt, hogy 91 ezret kaptam de csak 19-et vont le a bank. Itt nyertem volna 72 ezret. Aztán kiderült, hogy nem a bank tévedett, hanem én, de még mindig pozitív volt a mérleg, mert tízezer helyett mínusz nyolcezerért vettem az öltönykabátot. Azaz itt is tizennyolcezer még az én nyereségem. De ezt is visszaadtam.
Akkor végül is mit kaptam ettől a szituációtól? Mit nyertem?
"Csak" a lelkemet.
Mert a lelkem nem az ördögé! Csak egy célom van a földi életemben, hogy ez így is maradjon!
Sokat hibázok, sokszor vagyok méltatlan, sőt mindig méltatlan vagyok...