Nagy Szimonetta, a legutóbbi X-Faktorban meghurcolt lány, most nyílt levelében rántja le a leplet a műsor készítőiről:
Sziasztok! Sokan érdeklődtetek a napokban, hogy mi történt velem az X-faktorban.
Akkor most elmesélem részletesen. Akik ismernek tudják, hogy amióta csak az eszemet tudom a zene a mindenem és imádok énekelni. Kislányként mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd elismert énekesnő leszek. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam már életem során, nem csak barátaimtól, tanáraimtól de idegen emberektől is.
Tavaly Olaszországban megtapasztalhattam milyen érzés, amikor a Titanic betétdalát elénekeltem egy bárban, és az emberek állva tapsoltak. Úgy éreztem van értelme ezzel foglalkoznom. Sajnálom, hogy nem vettem korábban komolyan annyira, hogy képezzem magam és eljárjak énektanárhoz. Éppen ezért, hiába biztattak a barátaim hogy induljak el egy tehetségkutató versenyen, sosem volt hozzá bátorságom. Tudtam, hogy a zeneszeretetem önmagában kevés ahhoz, hogy megálljam a helyem egy ilyen megmérettetésen. Az elmúlt 3 évben, amióta felköltöztem a nagyvárosba, rengeteg műsorba kaptam meghívást, (Realityk, Sorozatok, Tehetségkutatók) de valahogy sosem vonzott a közszereplés, a média világa.
Idén Februárban azonban kaptam egy levelet, amire figyelmes lettem. Az X-faktor egyik szerkesztője keresett meg, elmondása szerint hallott egy hanganyagot ami tetszett neki, és szerette volna ha elmennék egy castingra. Azt mondta, ez még semmiféle elköteleződéssel nem jár. Hosszas gondolkozás után, és a barátaim/családom biztatására gondoltam megpróbálom, ezzel még nem veszítek semmit.
Az előválogatók, egyéb szerkesztők, hangmérnökök, énektanárok előtt zajlottak. Jól szerepeltem az első meghallgatáson, és ezután izgatottan vártam a fejleményeket. 2 héten belül telefonáltak, hogy továbbjutottam. Örültem, és lelkesen készültem a következő fordulóra. Ott is eredményesen szerepeltem. A produkcióm végén a főszerkesztő megjegyezte ' meglepődnék ha nem jutnál tovább '. Boldog voltam, kezdtem kicsit komolyan venni a versenyt, és úgy éreztem hogy van esélyem.
Eltelt egy hónap és semmi hírt nem kaptam. Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom. Az X-faktortól hívtak, de nem a továbbjutás miatt, hanem tudatták velem hogy szeretnének eljönni a lakásunkba forgatni. Én persze beleegyeztem, ekkor már azt gondoltam sínen vagyok, mégsem mennek el minden versenyző otthonába. A forgatás úgy zajlott, hogy előtte megkértek ne sminkeljem ki magam, otthoni laza ruhában várjam őket. Felvették, ahogy itthon játszom a kutyámmal miközben arra leszek figyelmes ,hogy a kezembe adnak egy levelet. A levélben az állt, hogy 'Gratulálunk továbbjutottál a mentorok elé, és 20 perced van elkészülni, mert a stáb már bent vár.'
Elbőgtem magam örömömben, és gyorsan elkezdtem készülni. Kicsit beparáztam, hisz 20 perc nagyon kevés idő. Nem tudtam mit vegyek fel, fogalmam sem volt mit kell majd énekelnem, nem beszélve arról hogy így a barátaimnak sem tudtam szólni, hogy jöjjenek el szurkolni. A kihívást mégis teljesítettem, 20 perc múlva indulásra kész állapotban voltam. Ezután a lány aki irányította a forgatást, megkért hogy csináljunk egy kis interjút előtte, aztán indulhatunk is. Ekkor én már tudtam, hogy valami kis turpisság van a háttérben és valószínűleg nem lesz itt semmiféle meghallgatás. Így is történt. Az interjúban általános kérdéseket tettek fel nekem és a testvéremnek, mint például: ' Mit várok az X-faktortól, Mi a véleményem a mentorokról? ' stb.
Ezt követően megkértek, hogy sétáljunk le a villamoshoz és tegyünk úgy mintha elindulnánk. Majd tudatták velünk, hogy nyilván tudjuk nem ma lesz a meghallgatás. Körülbelül egy hónap múlva jelentkeztek, hogy adjanak egy időpontot és elmondták, hogy melyik számmal kell készülnöm. A szerkesztők és a mentorok egyöntetűen a 'Turn my Swag on' c. dalt választották, szerintük ez állt nekem a legjobban az előválogatókon. Én örültem neki, mert ez egy csajos, vagány dal, amiben igazán otthon érzem magam. Megkértek, hogy ugyanabban a ruhában érkezzek amiben az otthoni forgatás zajlott, valamint azt is kikötötték, hogy csak az ikertestvéremet hozhatom magammal mint hozzátartozót. A forgatás napján reggel 7:30-ra kellett érkeznem a székházba. Nagyon izgultam, és egy szemhunyásnyit nem aludtam aznap éjjel.
Ahogy beléptem a székházba kézen fogtak, és elvittek egy terembe forgatni. Ott az volt a feladatom, hogy vonuljak mint egy díva, táncoljak, ringassam a csípőm és kicsit rázzam a fenekem. Szörnyen kellemetlenül éreztem magam, eközben azt gondoltam én énekversenyre jöttem és nem divatbemutatóra. A következő jelenet az volt, hogy sétálgatnom kellett az aulában miközben eljátszom hogy izgulok és tátognom kellett mintha gyakorolnék. (Lassan kezdtem úgy érezni, már színésznőként is megállnám a helyem..) Ezután következett egy újabb interjú, ami nálam nagyon kiverte a biztosítékot. Ugyanis ebben a pár mondatban azt kellett elmondanom, amit az egyik szerkesztő szó szerint diktált. Manipulált.
Én gyanakodva ugyan, de engedelmeskedtem. Hasonlókat mondattak velem mint például: ' Nekem olyan hangom van mint Christina Aguleira-nak, szeretem a csillogást, a rivalda fényt. Egy mondatot annyira nehezemre esett kimondani, hogy 5x kezdtem újra ' Az én hangom nem csupán egy hang, van benne fűszer'. Gondoltam, mennyire nagyképűnek fog majd titulálni a tv-néző, pedig nekem aztán van önkritikám és pontosan tudom hogy bőven van még hova fejlődnöm.
Ennek ellenére én naivan szót fogadtam, mert szerettem volna megfelelni. Tehát az interjú után zavartan, teljes bizonytalanságban mentem be a terembe, ahol rajtam kívül 3 lány várakozott. Beszélgettünk, beénekelgettünk, amikor egyesével elkezdtek szólítani bennünket. Engem hívtak utoljára. A lányok csalódottan jöttek ki , mert mindannyian 4 nemet kaptak.
Egyre jobban izgultam, és nem voltam benne biztos hogy akarom-e ezt az egészet. Már nem volt visszaút. Bevittek egy terembe, ahol várakoznom kellett. Pár perc múlva szólítottak. A mentorok kedvesen fogadtak, érdeklődően tették fel szokásos kérdéseiket. Aztán elkezdődött.. Ahogy kijött az első hang a torkomon , tudtam itt a végem.
Gyerekek, nem kifogás annyira rossz volt a hangosítás, hogy nem hallottam saját magam. Mint amikor max hangerőn hallgatod a zenét a fülessel, és énekelni próbálsz. Kiabáltam, nem énekeltem. De ezt majd ti is hallani fogjátok. Görcsösen 'énekeltem' végig a dalt, és közben azon gondolkodtam megállok és szólok hogy valami nincs rendben. Féltem, ha így cselekszem majd azt mondják nem tudtam a dalszöveget. Így hát végignyomtam. A mentorok reakciója egyértelmű volt. Radics Gigi így reagált: 'Te azt mondtad boldog vagy amikor énekelsz, hát én boldogtalan voltam'.
Sokkos állapotban hallgattam végig az értékelést, szót sem szóltam , csak azt vártam hogy kimehessek. Szerettem volna azt hinni , hogy ez csak egy rossz álom ami velem történik , de nagyon is a valóság volt. Amikor 4 Nem után kisétáltam a színfalak mögé, megláttam a testvéremet aki értetlenül állt a történtek előtt. Nem akart hinni se a szemének se a fülének. Ő hitt bennem a legjobban. Amikor még ezek után is készíteni akartak velem egy interjút, én tiltakoztam és kiabálni kezdtem.
Bennem ekkor tudatosult, hogy 3 hónapon keresztül szórakoztak velem. Csak azt ismételgettem: ' Ez egy előre megírt megrendezett műsor, a mentorok is csak bábuk akik a szerkesztők irányítása alatt állnak, gerinctelen média' ! Aki ismer tudja, hogy alapvetően egy békés, nyugodt lelkiismeretes lány vagyok, aki még a légynek sem tudna ártani. De ez a semmivel össze nem hasonlítható fájdalom, amit akkor éreztem ilyen formában robbant ki belőlem. Hál'Istennek lelkileg már túl vagyok a nehezén, és próbálom pozitívan felfogni az egészet. Vagy nyerek, vagy tanulok alapon.
Én tanultam. Tudom, hogy minden rossz után valami jó jön. Erős vagyok, és hiszek magamban! Ez a legfontosabb! Nektek pedig szívetek joga eldönteni, hogy továbbra is szeretnétek-e nézni ezt a megrendezett show műsort, ami évről évre a legalja színvonalat hozza.
Köszönöm, hogy végigolvastátok! Szép napot mindenkinek
Nagy Szimonetta írása ITT OLVASHATÓ a facebook oldalán.
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
