– Nagyjából 14-15 éves lehettem, amikor anyukámat előrehaladott stádiumú petefészekrákkal diagnosztizálták. Egy éven át tartó küzdelem során erős kemoterápiát kapott, átesett két műtéten, ám nem került közelebb a gyógyuláshoz - emlékezik vissza a Király Linda.
Az orvosok kevesebb, mint 13 % esélyt adtak arra, hogy az asszony túlélje - ettől a kijelentéstől kezdve kevesebb, mint egy évet jósoltak neki.
– Anyukám akkor azt mondta, hogy ha ennyire súlyos a helyzet, és csak ennyi ideje van, akkor költözzünk haza Magyarországra, mert itthon szerette volna tölteni a hátrelévő idejét. A család ezután úgy döntött, mindent összecsomagolunk, és hazaköltözünk....
Senki nem számított arra, ami ezután történt. Linda édesanyja, Gabi semmilyen kezelést nem kapott, mégis napról napra egészségesebb és boldogabb lett, visszanőtt a haja, és aktívabbá vált. – Ebből látszik, mennyire sokat számít, hogy érzi magát az ember, és miként áll a saját - direkt nem betegségnek nevezem - állapotához. Anyu sosem volt igazán boldog Amerikában, és valószínűleg a honvágy is közrejátszott a rák kialakulásában. Az, hogy újra itthon élhetett, megszüntette a baj forrását. (...) Azóta összefutottam az egyik amerikai orvosával, aki megkérdezte, hogy van a családunk a diagnózis óta. Elmondtam neki, hogy nagyon jól érezzük magunkat anyuval együtt. Erre teljesen ledöbbent. Alig hitte el nekem, hogy az anyukám életben van.'
Gabi példája később fia, Ben gyógyulásához is hozzájárult, aki 10 évvel később, 26 évesen lett rákos. Ugyanilyen hozzáállással tudta kezelni a helyzetét. Még azzal együtt is, hogy bő fél éven át kemoterápiát kapott. Ő sem adta fal. És meggyógyult. Forrás
