Nyelvtanilag lehetnek fenntartásaink az Orbán Viktorért indított imalánc adoptálásnak minősítését illetően, mert ez a fogalom közérthetően örökbefogadást jelent, manapság pedig földi létünk során jobbára árvagyereket, vagy kisállatot (mentett kutyát, esetleg sündisznócskát, vadászgörényt) fogadunk örökbe.
A Római Birodalomban, ahol utódlásuk okán csakis fiúkat adoptáltak a gazdag szenátorok, ennek kétségkívül volt politika szerepe, hiszen például az Augustus nevet viselő első római császárt gyermekként korábban maga Julius Ceasar fogadta örökbe. Julius és Augustus után ugyan nem September következett Róma élén, hanem Tiberius, aki azonban a császárnak ugyancsak adoptált fia volt. És a római császárok közül így jutott a többi között trónhoz Caligula és Nero, de az Orbánért indított imalánc résztvevői aligha azért imádkoznak, hogy kontinensünk első császára az Első Viktor nevet viselje.
Vagy igen?
Merthogy ezt az imaláncot Szlovákiában a Keresztény Ifjúsági Közösségek Szervezetének Adoptálj politikust! elnevezésű kampányához kötik.
A szervezet honlapján jelentkezők 2013 óta csak olyan politikus adoptálására vállalkozhatnak, akiért még senki nem imádkozik, és azt vállalhatják, hogy féléven át naponta öt percig fohászkodnak érte.
Eltekintve attól, hogy Orbánért már imádkoztak, hogy például az ötvenedik születésnapján misét is tartottak, mi több, imaláncot is szerveztek érette, amiért is ez az újkeletű, lelkinek tekinthető adoptálás teljességgel szabálytalan, isten neki, fogadjuk el, hogy az őt örökbe fogadók ismét egyfajta kiválasztott, veszélyben lévő magzatnak tekintik, aki az Isten által rendelt erkölcsi rend helyreállításáért kezdi meg és Európa császáraként teljesíti be földi küldetését, mielőtt az öröklét mennyei örömét megosztaná velünk.
Forrás: https://kanadaihirlap.com
(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!
