Párizsban a reptérre menet a metrón ellopták a pénztárcámat. Benne volt minden pénzem és a bankkártyák. A kártyákat hamar le tudtam tiltani, amiben szerencsére minden bank profi volt, amivel sikerült megakadályozni 6 sikertelen pénzfelvétel próbálkozást.
Kerestük a rendőrséget, mert ugye soha egy rendőr, amikor kellene, de aztán több kilométeres séta után megtaláltuk. Csak hab a tortán, hogy a jegyzőkönyv felvétele közben még tűzriadó is volt, de túléltük.
Közben telefonon a Garancia biztosító is segített, megadta a párizsi magyar követség számát. És ekkor kezdődtek a bajok. Azt mondták, hogy ők nem tudnak segíteni, pedig én azt gondoltam, hogy ezért vannak. Mondták menjünk be hozzájuk és akkor telefonálhatunk, de nem volt nálunk 1 euro sem. Jöttek a hülyébbnél hülyébb ötletek a követség részéről, hogy ugorjuk át a metrón a kaput, vagy mutassuk meg a rendőrségi papírt, akkor talán beengednek.
Mondtam nekik, hogy vigyenek ki bennünket a reptérre, és otthonról majd kifizetjük, de a válasz az volt erre: csak nem gondolom, hogy ők erre pénzt tudnak adni? Mondtam, hogy de bizony én pontosan erre gondoltam, és még azt is mertem remélni, hogy segítenek hazajutni, ha már így jártunk.
Azt mindenesetre elvártam volna, hogy bevisznek a követségre, legalább vizet adnak, és közben megszervezik a hazautat. Mint magyar állampolgár ennyit elvártam volna az adómból fenntartott konzulátustól. De azt mondták, hogy ezt nem teszik meg.
Erre mondom a telefonba, hogy itt vagyunk hárman Párizs utcáin egyetlen fillér nélkül, ezért segítsenek valahogy rajtunk. Mire aztán kapcsolták a főkonzult, aki elkezdte felolvasni nekem telefonon keresztül a jogszabályokat, úgy hogy letettem.
Szóval otthagytak magunkra bennünket az utcán víz, étel, pénz, és mindenféle segítség nélkül. És ekkor véletlenül telefonált Fülöp Fanni, egy magyar orvostanhallgató, aki aztán oda is jött hozzánk.
Fantasztikus volt ez a lány, és hatalmas segítséget nyújtott!!! Megvette nekünk a repülőtérig a vonatjegyet, és a pénzét is odaadta ami nála volt, hogy vegyünk valamit enni.
Aztán segített nekünk a Lufthansa légitársaságnál az utolsó esti gépre jegyet venni, amit egy igazi barát, Nikosz Kacamakisz fizetett ki Magyarországról nekünk!
Itthon aztán a biztosítónál felolvasták nekem a konzuli szabályozást, amiben az áll, hogy a külföldön bajbajutott magyar állampolgárokat el kell látni és segíteni kell a hazajutásukat. Viszont az én és mindenki adójából fenntartott párizsi konzulátus ezt meg sem kísérelte. Bajbajutottam és még a saját hazám - egyébként ezért fizetett - külhoni képviselői is cserbenhagytak!
Ezek után tőlem ne várjanak semmit! Hatalmasat csalódtam! Ha rajtuk múlik, még szomjan is halhattunk volna.
Mert igenis veszélyben voltunk, ennek ellenére nem segítettek rajtunk. Minek vannak akkor ott? Rám innentől csak az emberek számíthatnak, de ez az ország amíg ilyen marad, ne számítson rám soha, semmiben!!!
Egy csöpp emberség nem sok, de még annyi se volt bennük. A légitársaságtól már kaptunk enni és inni is, meg az utcán osztogatott egy szervezet italt. Nagyon rossz érzés volt ez az egész, és ha nem én élem át, el sem hinném, hogy ilyen lehetséges!!! A biztosító is nagyon rendes volt, különösen Erzsike a gazdagréti fiókból. Köszönöm Mindenkinek, aki segített!!!
MOST MÁR ITTHON VAGYUNK, de nagyon szégyelltem és szégyellem, hogy a hazám és az őt külföldön képviselők ilyenek!!!
► KÉRJÜK LÁJKOLD, MONDD EL A VÉLEMÉNYED ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
