A páva a halhatatlanság megtestesítője. Színpompás kitárt farka a csillagos eget szimbolizálja. Kínában a szépség és méltóság jelképe. Számos hagyományban királyi madár. A hinduk szent állatként tisztelik a pávát. Az óind mitológiában a harc istene, Kártikeja és a költészet istennője, Szaraszvati, páván lovagolnak. Indra az istenek feje, a mennydörgés és a villámlás istene, egy pávatrónon ül. A perzsa szufik szerint isten páva alakjában teremtette meg a világlelket.
Az iszlámban a páva kinyíló és becsukódó farka a világmindenség ciklikusságát ábrázolja. Egy sor istennek, az etruszk Uninak, a görög Hérának, és a római Junónak, valamint Buddha anyjának, Majának, a hátas madara. A paradicsomban az örök életet jelzi. Több hagyományban a páva alakjával asszociálják a bőséget, a termékenységet és a halhatatlanságot.
Nálunk a szépséges tollazatú, de rút lábú páva a bűnös embert juttatja eszünkbe. A lábairól azt tartja a népmonda, hogy, midőn rájuk tekint, elszégyelli magát. Szép a páva, csúf a lába. Hangja rút, csaknem a macska nyávogásához hasonló.
A magyar néphitben a lakásban tartott pávatoll veszedelmet hoz a házra; az eladósorban lévő lány pedig nem megy férjhez.
