Egy egészségügyben dolgozó személy őszintén leírta a véleményét arról, hogy miért ilyen amilyen a magyar egészségügy, és miért nem várhatjuk, hogy a döntéshozók érdemi változásokat indítsanak el.
A mostani 'fejeseknek' - értsd: a pénzes emberek, a politikusok és azok rokonai - nem olyan szolgáltatás jár, mint egy átlagos betegnek. Ne felejtsük el, a szocializmusban is voltak elkülönített pártkórházak! Persze ilyesmi ma nincs, viszont vannak jól felszerelt, és az ő céljaikra átalakított katonai kórházak. oda járnak az úgynevezett védett személyek, és az „állami vezetői juttatásként egészségügyi ellátásra jogosult személyek”.
Nekik kiemelt komfortfokozatú különszoba jár, külön ápoló személyzettel, és személyre szóló beléptető kártyával. A kórházakban a számukra fenntartott részlegekbe csak a személyes engedélyükkel lehet belépni, a vizsgálatokra pedig előre egyeztetett időpontokban kerül sor. Ott nincs még tíz perces várakozás sem!
Ne csodálkozzunk, hogy akik ebbe a körbe tartoznak, azok semmit sem tudnak arról, hogy boldogul egy beteg a magyar kórházakban és a rendelőintézetekben. Ezek nem tudják, hogy milyen az, amikor hiába keresi és szólongatja a nővért, az nem hallja meg, mert egy egész szárnyat egyedül lát el!
És nem tudja azt sem, milyen az, amikor nincs gyógyszer, csak ha behozza a család. Ők nem esznek kórházi kosztot, mert ami az ő tányérjukra kerül, az sokkal inkább hasonlít egy luxusétterem napi menüjére...
Ezek az urak - akik most már nem elvtársak - nem érzik a bőrükön a várólisták végtelen hosszúságát, a műszerhiányt, az orvoshiányt, a nővérhiányt, de az ebből fakadó problémákat sem!
Ha azt hallják, hogy a kórházakból műszerhiány miatt kell hazaküldeni a betegeket, akkor ellenséges propagandát kiáltanak. Hamis hírként kezelik a kórházi fertőzésekről szóló jelentéseket is, és nem értik mi van ezzel a fránya hálapénzzel, mert ők soha nem adnak, és mégis szépen el vannak látva...
El sem tudják képzelni, hogyan kezelik a pszichésen zavart betegeket, és milyen megalázó körülmények között tartják őket.
Olyan az egész, mintha nem ebben a világban élnének! Ha egyetlenegyszer bemennének egy átlagos kórterembe, ha benéznének a szülészetekre, hogy hány gyerek születik, vagy ha beszélnének egy csípőprotézisessel, hogy mennyit várt a műtétre, akkor talán elgondolkodnának ...
Forrás: Facebook
